a székely kézművesség művelője, bőrműves és nemezkészítő Csíkdánfalváról

  "Azt hiszem, minden akkor kezdődött, amikor édesanyám kezembe adta az ollót. „Alkottam” – így nevezte a család, félig tréfásan, tevékenykedésemet, mely gyakorlatilag abból állt, hogy az összes kezembe kerülő újságpapírt izgalmas alakzatokra daraboltam. Ezután következett a ceruza, tű, ecset, reszelő, kés, mintázófa és a többiek. Majd következtek az iskolák és mesterek, akiktől megtanulhattam, mi készíthető bőrből, agyagból, fából, gyapjúból, gyékényből, vesszőből. A szerszámok, az anyag, és (talán nem szerénytelenség állítanom) saját kezeim bűvöletében élek eszmélésem óta. Készültek sikeres és kevésbé sikeres „alkotások”, melyekre mindig büszke voltam. Mégsem a végtermék az, ami a legnagyobb elégtételt adja, hanem az a jó érzés, ami a munkavégzés során tölt el. Nem is kellene munkának neveznem, hiszen az alkotás számomra életforma, olyan szükséglet, mely nélkül nem élnék teljes életet. Kézműves vagyok.

   Egyik legfontosabb célom: hasznos dolgokat készíteni, melyek nemcsak nekem, alkotójuknak szereznek örömet, hanem a későbbiekben használóiknak is. A másik: továbbadni azt a tudást, amit a kézművesség terén felhalmoztam, biztosítani minél többeknek az alkotás – és ezáltal a kiteljesedés – örömét."

 Elérhetőségeim: